Eljött a rebarbara ideje!

Pont az ellentéte voltam Havas Dórának, a Lila Füge blog írójának, aki azt írja a rebarbaráról, hogy évek óta kísérletezik vele, de nem tudja eldönteni még, hogy szereti -e, vagy nem. Én sokáig rá se néztem, hiszen a savanykás dolgoktól kiver a víz, ráadásul úgy gondoltam, olyan lehet, mint a levendulás ízesítés-számomra az élettel összeegyeztethetetlen dolog 🙂 40 után megszerettem a savanykás dolgokat, egrest is ültettem…

Aztán úgy adódott, hogy egy palántavásáron belebotlottam pár tő rebarbarába, gondoltam nagy baj nem lehet, ha kipróbálom. Aztán ahogy nőtt, megszerettem az óriási leveleit, piros vaskos szárát, dinamikáját.

Élvezettel néztem, ahogy bokrosodott, aztán kicsit elszégyelltem magam a hülye előítéleteim miatt és arra gondoltam, amire a vezetés tanulásánál és a szülésnél is: ha másnak is ment, nekem is fog. Ennyi.

Óvatos duhaj vagyok, szörpöt készítettem először. Aztán bele is szerettem azzal a lendülettel. A rebarbara zamata a világ egyik legkedvesebb íze. Bájos, kellemes és huncut. Imádom. Tavaly az alkotó táborom gyerekeivel minden nap szörpöt készítettünk együtt és hatalmas sikere volt.

Már a teámhoz is teszem, vagy krémbe. Mutatok majd receptet is.

Ültessetek ti is rebarbarát, nem hiányozhat a kertből, én a József Attila Emlékház kertjébe is tettem és a budapesti társasházi kertjeimbe is fogok. Csodálatos kincs.

Furcsa egy növény: nem a levelét, nem a termését, de még csak nem is a gyökerét esszük – bár mindegyiket felhasználják gyógyászati célra -, hanem a szárát. Érdekes csengésű nevének jelentése nem más, mint: „barbárok gyökere”.

Az idősebb töveken a levelek közül magasra emelkedik a virágszára, rajta sok, apró, fehér szirmú virággal. Ha nem akarjuk, hogy magot érleljen, akkor a virágszárat mielőbb törjük ki, mert sok tápanyagot von el a levelektől. Én is így tettem, hadd nőjenek csak a levelek. De azért pár napig nézegettem ezeket az érdekes formákat, felmagzani azért nem hagytam. Szereti a napos helyet és a tápanyagban gazdag földet. Kis hedonista. Figyeljetek az igényire!

A leveleket csavarással törjük, és nem vágjuk, egyszerre lehetőleg ne kopasszuk meg a bokrot. Sőt, érdemes pihentetni 2-3 évet, a megkopasztott bokrot.

A levél nyeléből pikáns ízű kompót, krémleves és lepény készülhet, de meghámozva érdemes nyersen is megkóstolnunk.

A rebarbarát mintegy 4500 éve ismerik gyógyhatásairól, de csak a 18. század óta használatos a konyhában. Szóval más is hezitált a kóstolással, nem csak én 🙂

A rebarbara savanykás íze nagyon is markáns, ezért érdemes más gyümölccsel, eperrel, almával, körtével banánnal stb. társítani. Főzéskor sok levet ereszt, ezért csak keveset tegyünk alá, például kompót készítésekor. Elkészíthetjük húsok mellé is.

Étkezésre csak a szára alkalmas, a levele mérgező! A szárat akkor szabad csak leszedni, ha már elszíneződött – ez a szín a fajtától függően sötét rózsaszíntől egészen a mélyvörösig terjed, de ismert zöld szárú, zöld húsú fajta is.

Túlzott fogyasztása hashajtóhatású. Várandós és szoptatós kismamáknak fogyasztása nem ajánlott, mivel egyes vegyületei vérbőséget okozhatnak. A gasztronómiában háromféle rebarbarát különböztetünk meg: zöld szárú, zöld húsú, íze fanyar, nagyon savanyú; piros szárú, zöld húsú,ami savanykás, enyhén kesernyés és piros szárú, piros húsú,enyhén édeskés ízzel. Ha vásárolunk, érdemes ellenőrizni a frissességét.

a jellegzetes savanykás ízt a benne lévő magas almasav-, citromsav- és oxálsavnak köszönheti. Fogyókúrában kifejezetten jó megoldás lehet,hiszen 100 g növényben mindössze 16 g kalória van ami igen csekélynek mondható.

Hasznos növényi rostokat, értékes cseranyagokat, flavonoidokat, polifenolokat tartalmaz. Ásványi anyagok közül kiemelkedően sok kálium, kalcium, foszfor, magnézium, vas és szelén található benne. A rebarbara egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy főleg azokat a vitaminokat tartalmazza, amelyre különösen a tél végével van nagy szükségünk. Nagy mennyiségben tartalmazza a B1-, B2-. A- és C-vitaminokat. Ráadásul olyan ásványi anyagokat is tartalmaz emellett, mint például a kalcium, kálium, foszfor, magnézium és vas. Így érdemes a tavaszi étrendünkbe mindenképpen beemelnünk a rebarbarát.

Mint sok más zöldség és gyümölcs esetében, a rebarbara esetében is elmondható, hogy az egyik legfontosabb tulajdonságai közé tartozik az antioxidáns hatása. Ráadásul sokkal több karotinoidot tartalmaz, mint például a répa, ez a tény pedig jelentős mértékben növeli a rebarbara antioxidáns hatását.

Az emésztésünknek is nagyon jót tesz a rebarbara fogyasztása, amellyel étvágyunkat is javíthatjuk, de a hasmenéses panaszaink enyhítésére is nyugodtan kipróbálhatjuk. Ezen kívül a gyulladáscsökkentő hatása is van, illetve a bélrendszerben található gombás betegségek – például Candida fertőzések – esetén is nagyon hatásos segítség lehet.

Nem csak gyulladáscsökkentő, hanem vérzéscsillapító hatása is van. Nagyszerűen kezelhetjük vele a fogínygyulladást, de akár a gyomorfekély miatt kialakuló vérzéseket is megelőzhetjük a fogyasztásával.

Figyelem! Vesekövesek ne vigyék túlzásba a fogyasztását.

Én dáthás voltam a tavaszi szünetben, így bodza-hárs-kakukkfű teát ittam. Ezt is rebarbarábal és kis aszalt sárgabarackkal ízesítettem:

Készítettem mandulalisztből sok magból sütit, azt rétegeztem egy edénybe rebarbarás vanília pudinggal és aszalt sárgabarackkal, nagyon fini volt az is. De mindenki nyugodjon meg, mindjárt profi recepteket is mutatok 🙂