A “permakultúra” kifejezés a “permanens” és az “agrokultúra” szavakból jött létre. Két ausztrál fickó, Bill Mollison és David Holmgren alkotta az 1970-es években. Ma már a társadalmi kultúra, mint a fenntarthatóság alapja is összefonódott a szó jelentésével.
A permakultúra definíciója Bill Mollison szerint:
„A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi és nem anyagi szükségleteit.”
A David Holmgren által megalkotott 12 fő permakultúrás alapelv:
- Figyeld meg és válj cselekvő részesévé a természetnek!
- Gyűjtsd össze és tárold az energiát!
- Érj el hozamot!
- Gyakorolj önmérsékletet és figyelj a visszajelzésekre!
- Használd és értékeld a megújuló forrásokat és szolgáltatásokat!
- Mindent hasznosíts!
- Tervezz mintáktól a részletekig!
- Elkülönítés helyett törekedj egységre!
- Használj kis léptékű, lassú és fokozatos megoldásokat!
- Használd és becsüld a sokféleséget!
- Becsüld meg a szegélyeket és hasznosítsd a peremterületek adta lehetőségeket!
- Figyeld a változást és használd ki kreatívan!
A fenntarthatóság és társadalmi kultúra fontos része. Nem lehet a kertem másként, mint úgy kialakítva, hogy akár kerekesszékkel is bejárható legyen, introvertáltaknak, érzékenyeknek elbújást, lelküknek meleg fészket adva, felnőtt fogyatékkal élőnek munkalehetőséget, örömet kínálva. Úgy, hogy a kialakításnál összefogunk és segítsük együtt, aki ebben egyetért velem. Mert ez így jó, egymás hálózatát összeépítve, egymásra emelve, támogatva. Mint a természetben is. Nem készen véve, hanem a helyi lehetőségeket is figyelemebe véve összehozva.
Ősszel a földet felszántottuk, 14 évig fóliasátor állt rajta, betonkemény és kimerült volt szegénykém. Érett istállótrágyával, lombbal takartam be télire felkészítve. Akkor eljöttek a barátaim is és hozzásegítettek egy szuper filmhez, amire építettem a közösségi gyűjtésemet. Örök hála és szeretet önkéntes segítségükért, szép együttlétünkért!
Nagyon édesek voltak, izgalmas, lelkesítő volt az együttlét, persze fáradtan csináltuk mind, temérdek munka közben, de a lényeg átjött. Nagyon szép emlék.
A filmet aztán megosztottam (nyilván, itt semmit sem írtam róla, teljesen dinka vagyok 🙂 ). Amikor terveztem, tavasszal. Egy bökkenő volt, a koronavírus, a karantén és a fenyegető munkanélküliség, egzisztenciális válság, félelem mindenfele.
Januárban Metzker Isti barátom Márk fiával innen indult a Bamacora, nagyon szurkoltam nekik
Újra megmozgattuk a földet és boronáltuk tavasszal. Muszáj volt, betonkemény volt még mindig.
Emiatt különösen meghat mindenki, aki támogatta a projectünket. Mert nagyon nehéz időszak volt. Elképesztő, hogy ennek ellenére 1,250.045 Ft jött össze. Csodálatos volt az összefogás, a bátorító üzenetek, rengeteg szeretet, biztatás. Van aki fóliasátorral segített, van aki bontott téglával, volt aki öntözőkannával, munkájával – el se tudom sorolni azt a temérdek figyelmességet, szurkolást amit kaptunk!
Mint a természetben, egymásra támaszkodva, egymásból épülve óvjuk, figyeljük egymást, azokat is, akiknek szükségük van speciális megsegítésre. Összeértek a szálak, kiépült egy dinamikus humán hálózat és egyik csodálatos élmény követte a másikat. A rendszer működik, él a kert és a rendszer is, bejelentkeztek már Argentínából is, egy kedves anya családja is autizmussal érintett, de örömmel jön egyébként is, itt lesz ősszel. Sok segítőmet, érdeklődőt várunk majd, hogy belakják a teret. Örömüket leljék.
Kijelöltük a tervezett ágyásokat, aztán a bobcat-es Tomi kialakította az út alapjait. Utána a férjem széthordta a 600 méter betonszegélyt, amit drága segítőkkel ástunk be a helyükre-hála érte Sarang Laci, Norbi, Viktor, kis Laca, Peti, Tóka Zsolti, Petrucz Peti, Pista barátunknak.
Utána elkészült az öntözőrendszer:
Persze sokat segítettek barátaink is az aprításban, mulcskészítésben, fűzfasátor készítésben, tobozgyűjtésben stb.
Vasárnap estére elkészült az út kövezése, ágyások és öntözőrendszer kiépítése. Beültetések elkezdődtek. Az összegyűjtött támogatásotok nagy segítség volt ebben a munkában, jó részét fedezte az útnak, öntözőrendszernek. Vége az első résznek. Nagy munka volt, de megérte. Most jönnek a funkcióterületek kialakításai, a műhely és feldolgozó rendszer befejezése, folyamatos magvetés és beültetés.
A befejezésre vasárnap már csak ketten maradtunk Lacival, így hozta az élet, de kész vagyunk. Mindenkinek nagyon nagy hála és szeretet, akik eljöttek segíteni, fát aprítani, ágyást ásni, betonszegélyeket beépíteni, követ kihordani, bobcat-ezni, mulcsot hozni stb. Tündéri emberek voltak a földön, ma például a tetőnkön dolgoztak szuperhős ácsok megmentve minket az ottani bukfenctől.
Rengeteg munka volt és még lesz is. De veletek ez nagyon felemelő és szupererős volt. Most indul a beültetések nagy része és a mulcsozás, a rétegrend kialakítása, indul a madárbarát kert, figyelve a rovarokra is (a kígyó elment, üzenem a parázóknak). Készül a műhelyem, a szárítórendszerem, alig várom, hogy fejest ugorjak az elmélyült munkába majd, hogy kiránduljak majd veletek a környező erdőkbe gyógynövényes túrákon, hogy együtt jógázzunk, meditáljunk a sakura fa alatt, csipegessünk a kert kincseit.
Volt, aki azt mondta, mennyire tiszteli az ilyet, hogy nem egy ölembe hullott örökségből hoztam létre, hanem megálmodtam valamit és megcsináltam a semmiből. Volt, aki azt mondta, nagyon inspirálja, hogy olyan vagyok, mint egy megszállott hegymászó – oxigénpalack nélkül megyek a Himalájára. Ő meg jön velem, mert nagyon inspirálom. Volt, aki azt mondta, azért támogat, mert ilyen világban szeretné felnevelné a gyerekeit, ahol figyelünk egymásra, teszünk egymásért. Látom,hogy rengetegen szállnak velem és kilépnek a szürke hétköznapokból. Nagyon nagy boldogság. Az is, ahogy mondja imádott férjem: “Találd ki, hogy akarod és megcsinálom!” És tényleg megcsinálja. Sokszor volt olyan élményem közben, mint szüléskor vagy az Ultrabalaton futásakor-átlépem a határaimat, kiléptem a komfortzónámból, már rég más visz előre, mint ami természetesen. Gyönyörű élmény. A gyümölcse pláne.
Hónapok óta keményen dolgozunk, gyakran kertfenntartó munkánk után jövünk a földre (mint ma), vagy fordítva, oda megyünk este ez után. Minden nap kemény fizikai munkát végzünk, este 8 előtt ritkán végzünk. Ezt nem is lehet megszállottság nélkül csinálni, aki nem olyan őrült s nincs ilyen férje és fia, ne vágjon bele! Laci az én szuperhősöm, le a kalappal előtte. Eszméletlen alkotó ereje, kreativitása, kitartása, szorgalma, okossága, kedvessége a legjobb társsá teszi nemcsak a házasságunkban, de a munkánkban is. (Ő azt mondja, ez túlzás, de én tudom, hogy nem, sőt)
A következő lépés a funkcióterek kiburkolása a bontott téglával, sátrak, padok, asztalok, hintaágy kiépítése. Aztán speciális dekorációk is készülnek majd. De ne rohanjunk előre, majd mutatom azt is.
Most ünnepeljetek velem, drága segítők, szurkolók, nézelődők, álmélkodók, szunyókálók!
Készen vannak az alapok, megcsináltuk. Minden segítőmet egy nagy táblára írom majd és minden nap nézegetem, milyen kiváló emberek élnek köztünk, akik akkor is segítenek, összefognak, mikor a legnehezebb időszak nehezedik ránk.
A legszebb és a legtermészetesebb permakultúra mindig olyan egyszerű és olyan igazi és természetes. Minden élőlény között egyaránt. Nem pazarolni, fenntarthatóvá tenni, összefogni, megalkotni, megtermelni, egymásra figyelni, feldolgozni.
A permakultúra egy etikus, fenntartható rendszer, a társadalmi és gazdasági igazsgáosságot veszi alapul lehetőséget ad arra, hogy a természetes folyamatokat megfigyelve, azokból tanulva pozitív döntéseket hozzunk.
Ezért is fontos, hogy mulcsoljak, óvjam a talajt és lakóit. A mulcsot itt helyben oldjam meg. Összegyűjtöm a zöld hulladékot, júliusi lucerna kaszálékot, környező tehenek érett trágyáját (a gyógynövényekhez kevés is elég). Törekszem egy fenntartható rendszerre az elejétől a végéig, ami hozamot hoz, munkához segít olyat is, akinek nehezebb elhelyezkednie a munkaerőpiacon. A kert látogatóinak jelképes belépője támogatja a rendszert, az öntözést, a munkát, a melegházban elő tudom állítani a növények szaporítását, palántázását, így az is helyben és minimális ráfordítással történik. Minden támogatóm élete végéig a vendégem a kertben családjával együtt. Minden fogyatékkal élő közösség, speciális megsegítésre szoruló vendégem a kertben.
Most futok, kapok az én drága Póczik Marika barátomtól friss kaszálékot, amit az öreg wartburgjával hozhatok el utánfutóstul. A legkirályabb! Cserébe sütöttem neki a meggyemből pitét
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: